Segítség és valami más

- Megtenné, hogy leveszi a felső polcról, azt a terméket?
- Természetesen. Tessék parancsolni.
- Köszönöm.

- Elnézést. Megtenné, hogy megosztja velem a gondolatait?
- Természetesen.

Én azt gondolom, hogy vannak olyan apró, sokszor semmit mondó tevékenységek, melyek abban az adott pillanatban, valakinek nagyon sokat érnek.
Talán egy mosoly, egy kedves gesztus ez is nagyon sokat jelent, de olykor ennél kicsit többre gondolok, például, hogy segítünk elpakolni, összeszedni, kivinni, eltenni, lerakni vagy bevásárolni, befizetni.

Ezek a nap mint nap elvégzendő apró teendők, sokaknak, nehézséget és kihívást jelentenek.
Nem kizárólag az idősekre gondolok! Vannak olyan helyzetek amikor egy fiatal, egy ereje teljében lévő személy szorul segítségre, mert nincs ideje, vagy lehetősége megtenni olyan egyszerű dolgokat amikre egyébként, rutinfeladatként gondol.

Előfordulhat az is, hogy olyan életszituációba került, hogy nem tudja megtenni, valami miatt akadályoztatva van. Ilyenkor jön jól egy kis segítség, együttérzés, együttműködés, viszont ez az emberi nyitottság, a humánum egy magasabb szintje, és ebben a rohanó társadalomban, amit magunknak építettünk, és minden nap pénz-, és időszavazatainkat adjuk eme globálgép fogaskerekeihez, sokszor nem fér bele az érzés, az emberi felemelkedés ami bennünk van, egyénileg.

Hiába vannak magasabb látszatszinten, beosztásokban és pozíciókban bizonyos emberek, Ők nem tudnak, s lehet nincs lehetőségük változtatni bizonyos dolgokon, még ha szeretnének is, s nem várhatjuk Tőlük a segítséget, nem várhatjuk a kormánytól, a multiktól, a gyáraktól vagy a munkáltatótól, hogy a mindennapokban legyenek mellettünk és segítsenek megtenni ezeket az aprónak tűnő, de olykor igen is nagy kihívásokat. Nekik más feladatokkal kell támogatni Magunkat, mert Ők is, Mi vagyunk.

Ezeket a segítségeket a legkisebb szinten, egymás között kell megtennünk és feltétel nélkül kell felajánlanunk rokonnak, barátnak, ismerősnek, ismeretlennek a boltban, a buszon mellettünk állónak. Ezek általában nem nagy dolgok, pár pillanat és még pénzbe sem kerül. Viszont ez teszi valóban közösségé társadalmunkat, emberibbé az embert, ami megerősíti hovatartozásunkat. Emberek vagyunk, közösségben élünk, ez a Mi környezetünk, és a Mi életterünk, és költözhetünk a jövőben akár a Marsa vagy a Proxima Centauri b-re, s lehetnek olyan dolgok, s jöhetnek olyan változók, amiket csak kevesen tudnak, de akkor sem feledkezhetünk meg arról, hogy kik vagyunk, honnan származunk és ezt csak egy dologgal őrizhetjük meg, azzal, hogy segítünk annak aki adott pillanatban rászorul, mert nem tudhatjuk azt, hogy holnap ki fogja majd a kezét nyújtani nekünk.

Köszönettel: 8up Team