Karácsonyi Köszöntő 2017

Karácsonyi Szentélyes Köszöntő 2017

Megint múzsámra huncutoz a tollam, s lassan írásnak is feszül.
Fojtatom hát a téli regényem, és közben a táj kint elcsendesül.
Az ősznek, e farkának végét is lenyeste idénre, a téli rideg olló,
Nem maradt csak lombtalan gallyazat, s velük sok ücsörgő holló.

Ám ha távolba merengtek, kint a messziségbe láthattok valamit.
Téli ugyan a felhozatal, hideg is van, de várunk tán még valakit.
A piros pocak fog felbukkanni, nagy zsákkal a Rudolfjai hátán,
Hátán, vagy épp szánján, de el jő, ha hívtad a mobilja számán.

Meg keres hát, a csomag már villan, na, az nem ám a fizetésed,
A Jézuska hozza, vagy a főnököd küldi, hogy múljon a remegésed.
Jön tehát a hízott elegáns bekecs, kívül tipikus vörös árnyalattal,
Ha jó voltál elmarad a virgács, és megborít csokoládé áradattal.

Rád is fér a szénhidrát már, ez év is korcsolyázott az idegpályádon,
Januártól majd diétázol, vagy egód verheti le, pár modellbálványon.
Sportnak jó a hólapát is, ha az ünnep végképp kalóriával bombáz,
A télapó is a kéménybe szorul, ha sok volt a hurka, meg a kolbász.

Pörögnek a napok meg hetek, de mint ahogy év végén is szokott,
Gyorsan ki is derül, az idei Karácsony is, milyen kütyüket hozott.
Van már leddel fűtött tévé, okos fotel, és távkapcsolós nagymama,
Ha begurul, mert morcos a liszttől, sitty sutty bánja a nagypapa.

Ráküldi papát a Google-ra rögtön, hogy miért lett a mákja meg avas,
Nagy a sürgés-forgás, kirántják a fát is, a nyújtó deszka meg havas.
Nem a hótól, konyha a ludas, a padlóra szórva minden lisztes a házban,
A mama nem hibás, ez így jól bevált szokás, a mikuláscipő vadászásban.

Megitták a rumot, hiányzik a sütéshez, de most nem a nagypapa volt,
A mikulás kortyolta, és a lépést gyakorolta, hogy messze még a bolt.
Szerencsére a fa most éppen egybe maradt, tavaly leégett a fénytől,
Idén is fog izzani, ha apu rá fog gyújtani, megfoszt minden reménytől.

Indul hát az ünnep, a díszek már sorban állnak, együtt lesz a család,
Erős a lendület, a sütő nem pihenhet, csak meg ne égjen, a kacsád.
Szinte már látom azt mindenhol, hogy a Karácsonyt ki kell majd pihenni,
Hogy is van ez? A Szeretetet, mint a szabadságot munka után kivenni?

Nem egészen, ha viccesen is, de elértem a versem fontos pereméhez.
Elárulom, a titkát Nektek, hogy hogyan jut most szívetek nyereményhez.
Nem az ajándék fontos, meg hogy milyen nagy lesz idén is az ünneped,
Ha így látsz majd neki, ez úton kell haladj, a lényeget hamar eltünteted.

Sok helyen lesz, ki lázasan készül, és betöpreng, a pénzéért mit vehet,
Egyet szólnék, most inkább csak írnék, egy ajánlatot, hogy ki mit tehet.
Nem lesz az majd fontos: világít a nagy ház, vagy a bankban a kincsetek,
Kész az ebéd, a gyerek megint késik, de hiába, ha a szeretteitek nincsenek.

Egy képlet marad, mi e példát jól megoldja, s nem lesz nehéz a feladvány.
A nagy készülődést szorítsa hátra egy tényező, mi most maga a haladvány.
A figyelmesség az, meg az őszinte mosoly, de az ölelést biztos már ismered,
Nem fogsz bepótolni semmit a pompával, s jobb, ha ezt időben megleled.

Mit egymásnak nyújtotok, a nagy főzőcske meg rohanás, nehogy kevés legyen.
Mindenki elfoglalt, jaj, az meg otthon maradt, a fa alá meg amúgy is mit tegyen.
Leírom én Nektek, de minek hisz már Ti is tudjátok, azt, hogy mi lehet a lényeg,
Ne egy napra, és ne csak Karácsonynak hívjuk, hanem figyeljünk most tényleg:

Kinek el mondhatod még, hogy szeretlek, azt sokszor év közbe is tedd meg.
Kitől eddig mindig csak kaptál, öleld meg többször, és olykor-olykor lepd meg.
Kiben értelmet leltél, vagy csak egy pillanatra kaptad, hogy nem voltál egyedül,
Ragadd meg karjaidba, s könnyesen álmaidba hallgasd, ahogy szívetek hegedül.

Kiből áradt már feléd a remény, csak hogy egy kicsit még vele együtt legyetek,
Most a lehetőség itt van, nézzetek szét, hogy egymásért mindent meg tegyetek.
A Szeretet maga a világ, és nem csak a Karácsony, hanem az, hogy együtt legyünk.
Most megint leírom: Kellemes Ünnepeket, s valamit egymásnak egész évbe tegyünk.

Fekete Csaba
2016. Mannheim