Karácsonyi Köszöntő 2016

  • Posted on: 22 December 2016
  • By: guba

Karácsonyi Szentélyes Köszöntő

Ha figyelsz, ez évnek is hozománya Karácsonyra, a Szeretet.
Ragadd meg jól, s minden napra ez fogja majd a kezedet.
Bízzatok hát, de főleg a világban, mert Ő régen tudja mi a dolga.
Szeressétek egymást, s ne legyen köztetek sem zsarnok, se szolga.

Idén is képesek leszünk, ha egy napra is, a másik lelkébe csodálni.
Végül szép lassan nem sok marad, higgyétek el, és ideje belátni:
Azt, hogy együtt, egymásért élni, ami a legszentebb dolog.
E csodás világ nem csak Karácsonykor, a szeretetben mozog.

S tán megérettünk, és az ünnep immár új értelmet szül.
A békére, mely világot jár, s hírnökei nem a babérjain ül.
Mert e szeretet vivők, szívből fogadjátok: Együtt mi vagyunk.
Nem kell a köntör fal, csak az összefogás, s lépünk mi magunk.

Egy napra bizony képes már a bolygó szeretetben lenni.
Hát fogjunk össze, mit közösen kell a lelkünkre ki tenni.
Kezdetnek jó lesz fordítva: Egy napig harc, s a többin nevetés.
Az egész évünk meg legyen hát akkor, a cívódásból feledés.

Ha ezt már kellőn jól át gyakoroljuk, föleszmélünk lassan,
Az az egy nap sem kell viszálynak, s elménkből ki harsan,
Jobb lesz a világ, ha háborgásunk nyugovóra tér.
És nem kerül sokba, mindez csupán szeretetet kér.

Karácsonyra persze könnyebb, ezt már kellőn meg tanultuk.
Ám év közbe sem szunnyad a jóság, de látni sem akartuk.
Sokszor bizony, öklelgetjük másiknak a mit sem sejtett éltét,
Nem kérdezve talán a saját létünk, ki csak takargatja féltét.

De ha butaságunk még jó időben föleszméli a tudatát,
A remény lesz csak mi közénk szegül, s lesi a mozdulatát.
Mert ez út innentől nehéz lesz, ami röggel teli, és meredek.
Hiszen meg kell tanuljuk újra azt, hogy: Együtt fogni a kezetek.

Embertársunk, de főleg a lélek, és nem a zavart tudat.
Jobb adni mint kapni, ez azért sok mindent meg mutat.
Szándékban a rejtély, jövevény a rossz is, épp úgy mint a jóság.
Szeretetben járni, szívünk megtalálni, s nem lesz több gonoszság.

Mert hát, hogy megháláljuk a Teremtőnek, amit Nekünk adott,
Úgy tudjuk, ha nem bántjuk egymást, s óvjuk mit reánk hagyott.
A csodás világot csak élveznünk kéne, mert mind egyek vagyunk,
Büszkén írni majd az égre, mit karöltve magunk mögött hagyunk.

Szinte betoppan, s már kopogtat szívünkbe a feleszmélt akarat,
Keressük meg hát egymás felé, ám de ne a gyarló aranyat.
Hanem egy önzetlen utat, mi megnyit mindent, s lesz a lélek nemes,
Így lesz az Isten is büszke e lényre, s az emberfajhoz kegyes.

Lehet küzdeni, egymásért vagy ellen, de csak egy ami jóra vezet,
Minden körülményben, leküzdeni magad, s nyújtani a másiknak kezet.
Nem mindenki érti, de egy helyen élünk, s halunk is egymások után,
Közös minden népünk, a tetteink meg főleg, de átmegyünk a tanító tusán.

Járhattok fent, avagy épp lent, és még távol is egymástól,
Betegen, vagy árván, szeretetet mindég lelhettek egymásból.
Gazdag létben járván, sem kell másképp tenni, megóvni a gyengét,
De igaz útravalót, s áldott megváltást is, Urunk küld majd zsengét.

E kis angyali szónoklat engem már idén, kellően bejárt.
A többi rajtatok áll, s mi lehet az, mit a szívetek bevárt:
Nézzetek magatokba, ezt Nektek kell, én csak az író, aki vagyok.
Karácsonyra legyen ez a kezdet, amit itt, a részetekre hagyok.

Az ajándék, bizony Ti vagytok, csak szeressétek egymást.
Mit kibontotok a fa alatt, találtok majd egy s mást.
A masni most én voltam hát, ami ezt most mind-mind összefogta.
Isten áldásával Békés Karácsonyt, s ez már a lelketek beragyogta.

Fekete Csaba
2016. Mannheim

magyar